Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Víz Mint Fegyver

2009.03.31


Működőképes vízfegyver

Publicisztika

 

A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag.

Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj
ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a
többi sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen
rendkívül kevés van belőle, ennek következtében évente többmilliónyian
pusztulnak el vagy betegednek meg.

A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe
aszállyal sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll
a víz dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyomán
minden bizonnyal hamarosan megváltozik. A Világbank és a Nemzetközi
Valutaalap (IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagy
hatalmú, látható tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását. A
fokozódó lakossági ellenállást figyelembe sem veszik.

A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodó
országokat a vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd
dollárt irányoztak elő a privatizáló óriáscégek támogatására. A
kölcsönt vissza kell fizetni, tehát a privatizáló cégek minden
elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt felhasználnak a
haszonszerzésre.


Működőképes vízfegyver

Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi
kormánynak nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművek
privatizációjának elősegítése volt. Ennek előszele már javában
fújdogál. Máris napirenden van az öt állami tulajdonú regionális vízmű
összevonása és a tőzsdei bevezetésre való előkészítése - ez pedig a
privatizálás a "hátsó ajtón" vagy a "kutya lukán" keresztül. Hazánkban
nincs annyi tőke, amennyi a felvásárlásukra kellene. Tehát ha a
részvények megjelennek a piacon, a Bechtel vagy egy másik cég bejön,
fillérekért megveszi a részvényeket, és ezzel a mai államvezetés
megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A pécsi önkormányzat is
előkészületeket tesz vízműveinek eladására. Sajnos a polgároknak - sem
ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, milyen
gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek.


A "négy nagy" gigahatalma


Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ
vízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka
lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.
Először is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket
fektetne be - hacsak nem volna lehetősége a garantált nagy
haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb
befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe
kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon
kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a
területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment
névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel-
United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a
szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha
minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven
százaléka a markukba kerül.


Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge
szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.

Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták
fertőzték meg a privatizáció után.

Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.

Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a
vízműveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minősége pedig
romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a
fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.

Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan
nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.

Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízművek privatizációja ellen.

Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minősége csökkent,
miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízműveket.
Kolera terjedt el.

Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án
ünnepelte a vízművek privatizálása elleni győzelmét. "Ez óriási
győzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak
is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási
haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a
vízlelő helyek sebezhetőségére."

Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros
kirúgta a nyerészkedő vállalatokat, és visszavette a vízművek
kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók
felhatalmazták a vízművek visszaszerzésére. A választási ígéretet az
emelkedő vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester
hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási
ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízműveket egy városi vállalat, az
Eau de Paris veszi kezelésbe.

Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme
végződött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízművek
visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes időszak, amelyet
a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az
vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul működő gépi felszerelés
miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.


A 21. század biznisze


A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e
témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: water
privatization. Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket.

A Fortune magazin szerint a víz "...a világ egyik legnagyobb üzleti
lehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volt
a 20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben
megszerezte mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az
egész világon."

Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak
tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a
kétségestől a katasztrofálisig minősíthető. Amerikai és kanadai
vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagy
rábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek
óriási irodalma van a világban. Talán a legkiemelkedőbb elemzés a
Polaris Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és
Tony Clarke tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb
piacfantáziája címmel (Water Privatization: The World Bank's Latest
Market Fantasy).


Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a
világhatalmak küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által
mozgatott világcég a karmaiba került vízműveken keresztül teljesen
megváltoztathatja az erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz
életösztönének mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az
ivóvízbe juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenek
már ma is léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket?

Fantáziajáték vagy valóság - ez a kérdés. A vízműveken keresztül
baktériumok, vírusok bevetésével országrészek megbénítása, lakóinak
kiirtása is lehetséges. Nyugodtan mondhatjuk: akié a víz, azé a
világuralom.

A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehet
váltani más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni.

A mai magyar kormány ezzel nemigen törődik. A teljes nemzeti vagyont
jórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz.

Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom
megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.


 Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada)

 

Magyarország édesvízkészlete - 1

 

 

Magyarország édesvízkészlete - 2