Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Satuba szorítva

2011.01.10

 

 

 

 

Satuba szorítva

 

http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=80&v_id=3102

 

 

Bogár László: Magyar helyzet
2010-03-03 07:45:39

 

Bár 1956 óta látszólag békeidőben élünk, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez a „béke” csupán egy a magyarság ellen zajló háború hamis foglalata. A nemzet lelki, erkölcsi, szellemi testét, vagyis népesedését és egészségét, valamint anyagi testét, tehát gazdaságát is lepusztulási lejtőn sodorja ez a rejtett, de annál veszélyesebb háború. Így aztán bármilyen nehéz is ezzel szembesülni, ugyanott tartunk, ahol 1956-ban.

A nemzet, már ami megmaradt belőle, hazudhatja még egy ideig önmagának, hogy nem, ez nem így van, hisz ma mégis demokráciában élünk, tagjai vagyunk a Nyugat nagy integrációs rendszerének, de a kietlen és vészjósló valóság lassan mégis utat tör magának a láthatóságok világa felé. Közeledik tehát a pillanat, amikor újra kiderül, hogy amelyik nemzet képtelen felismerni és bátran képviselni nemzetstratégiai érdekeit, az elpusztul. A szembenézés elodázása arra utal, hogy a magyarság ma éppen ebben a helyzetben van, és az idő most aligha nekünk dolgozik. Soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi is járt a fejükben azoknak a lelkesült tömegeknek, amelyek 1956. október 23-án este az utcára tódultak. Feltehetően legfőképp az, hogy „Elég volt!” Abban egyetértés volt, hogy „ez így tovább nem mehet”, de homályos lehetett, hogy akkor hogyan menjen tovább, ha „így” nem.

A tizenkét nap krónikája kirajzolja azt az utat, ahogyan bizonyos alapvető felismerések a felszínre kerülnek. Rövidesen kiderült ugyanis, hogy a kormányváltás szükséges, „de nem elégséges” feltétele annak, hogy valóban reménykeltő változások induljanak el. Világossá vált, hogy magát a rendszert is meg kell dönteni ahhoz, hogy ezek a változások megkezdődhessenek. És önmagában az, hogy alkalmasabb személyek kerülnek kormányra, még nem fogja megváltoztatni a rendszer természetét, így a rendszer hasonítja majd magához a személyt, és nem fordítva.

Néhány újabb, megrendítő eseményekben bővelkedő nap drámai módon jelezte, hogy a rendszerváltás sem elég, hisz a birodalmi függés bármilyen szépreményű rendszert újra visszalök arra a pályára, amelyen a dolgok addig is haladtak. Világossá vált tehát, hogy a birodalommal való összeütközés elkerülhetetlen. Ezzel azonban a „magyar ügy” a világhatalmi játszmák iszonyú erőterébe került, és a nemzet ebben a dimenzióban már képtelen volt saját sorsát továbbra is a kezében tartani.

A látszat ma még inkább csal, hisz az ország fáradt, kifosztott népe logikusan gondolja azt, hogy egy kormányváltás mindent megold. (*) Ám a helyzet pontosan ugyanolyan, mint 1956-ban volt, s a kormány megváltoztatása szükséges, de nem elégséges feltétele a dolgok jobbra fordításának. A rendszerváltás rendszere ugyanis romokban hever, és az alkotmányos berendezkedés, a politikai konstrukció a népesség döntő többségét párialétre kárhoztatja. Viszont a rendszer megváltoztatásának már a legóvatosabb kísérlete is azonnal elvezet a „harmadik típusú” felismeréshez, ahhoz, hogy a birodalommal való szembeszegülés nélkül a magyar helyzet nemcsak hogy megoldhatatlan, de értelmezhetetlen is. Ez az állapot nagyon kényes, kockázatokkal terhes, mert a választások fölényes többséggel való megnyerésének teljesen érthető kényszere arra készteti a Fidesz vezetőit, hogy a kormányváltást mint az egyetlen, mindent megoldó történést ábrázolják.

Még egyszer mondom, ez teljesen érthető. Érthető, de nem menthető! Rövidesen ugyanis eljön az „igazság pillanata”, vagyis el kell kezdeni kormányozni. Azt pedig a leendő kormány tagjai aligha hihetik komolyan, hogy egy szétesett rendszerű, a felbomlás, anarchia és káosz felé haladó, anómiásan roncsolt társadalommal jóra fordíthatók a dolgok.

A rendszerváltás rendszere ma egy romhalmaz, amelyben minden emberi közösség úgy tekint az új kormányra, mint a katasztrófa helyszínére kiérkező mentőalakulatra, és az egyébként is borús hangulata aligha javul majd, ha kiderül, hogy erről szó sincs. Mert természetesen erről nem lehet szó addig, amíg a minket függésben tartó birodalommal szembeni értő és bátor fellépés nyomán nem tudunk új alkut elérni. A „mentéshez” ugyanis erőforrásra van szükség, méghozzá igen-igen sok erőforrásra. Ezt pedig csak úgy szerezhetjük meg, ha az adósságszolgálat és a hazautalt profit, vagyis a birodalmi kifosztó szivattyúk „hidrauli­káját” újratárgyaljuk.

Ám ezt csak egy minden eddigi elképzelést felülmúlóan széles körű nemzeti összefogással érhetjük el, aminek alapvető feltétele a helyzetünkkel való bátor szembenézés. Megkezdődött a végső vissza­számolás…
 
magyarhirlap.hu

 * A FIDESZ azt a kormánystratégiát választotta, hogy ’ nem kampányol…!’

Csurka : Én megértem teljes mértékben a FIDESZ-KDMP álláspontját. Hol vagyunk még a 2/3 –tól és jobb félni, mint megijedni, tehát nem mozdulnak ebben az irányban és nem fenyegetnek senkit azzal, hogy most ők új alkotmányt csinálnak. … Azt azonban figyelembe kell venni most, hogy ez a választás rendkívüli körülmények között zajlik majd le, olyan körülmények között, amikor a liberalizmus bukásának napjait éljük. Lehet, hogy a magyar sajtó ezt eltagadja, a magyar közvéleménybe ez nincs beoltva, de a világ liberalizmus, globalizmus úgy megy tönkre, mint a viharban a tetőcserép. Tehát most itt olyan előzmények után, egy 83%-os (EU) népszavazási eredmény után kerül sor erre a választásra, olyan média körülmények között (tisztelet a kivételnek), olyan sajtóviszonyok között, olyan begyepesedett, megalázó nyilvánosság körülmények között megy végbe a dolog és ennek ellenére olyan ébredés, olyan felmérési eredmények születnek, amikor a hatalmon lévő kommunista, liberális társulat kénytelen olyan eszközökhöz folyamodni, amelyek teljes mértékben idegennek kellene, hogy legyenek tőle, hiszen átöltözik szélsőjobboldalba. Hogy ne legyen meg a 2/3 , felépíti a szélső jobboldalnak látszó Jobbikot.
Hát kérem, mi következhet még ez után….

 

 

 

 

Lugánói tanulmány (1)

 

Lugánói tanulmány (2)

 

 

"Mentsük meg a Földet" és egyéb hazugságok - Dr. Bogár László gondolatai (Részlet)

 

 

Vizsgáljuk már meg a lehetséges okokat, okozatokat, esetleg keresgéljünk, kutassunk valamiféle megoldások, kiutak után...

Satuba szorítva

A történelem nagy merényleteit illetően - a Reichstag felgyújtása; a
Kennedy-gyilkosság; 2001. szeptember 11. - csupán két dolgot
tekinthetünk biztosnak: az egyik, hogy egészen bizonyosan nem az, és
nem úgy zajlott le, ahogyan a hivatalos verzió állítja, és a másik,
hogy azt, ami valójában történt, sohasem ismerhetjük meg. Valószínűleg
így van ez a most már több mint egy éve zajló világválsággal is, amit
Varga István találó szójátékával, talán helyesebb lenne
"világ-álságnak" nevezni. És az ugyan itt is igaz, hogy a valóság
lényegét sohasem ismerhetjük meg, de a következmények azért idővel
mégiscsak kirajzolják azt, amit az "official version" eltakarni
igyekszik előlünk.

Lássuk, hogy mi is olvasható ki mindabból, ami az elmúlt egy, másfél
évben történt!

A globális hatalomgazdaság rendszere nem egyszerűen pusztító
komplexum, hanem a "negatív teremtés" maga. Mert míg a teremtő a
semmiből hoz létre "valamit", ez a "globalóma" a létező világból, a
teremtésből állítja elő a "semmit". A közelmúlt, a jelen és a közeli
jövő most megrendítő pontossággal mutatja be e "trükk" belső
mechanizmusainak rejtett dimenzióit. A tavaly őszi dráma úgy
kezdődött, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlott és nyomtalanul
eltűnt a világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Lehman Brothers.
A "pénzügyi kráter", amelyet maga után hagyott, meghaladta a
hatszázmilliárd dollárt, ami megközelítőleg annyi, mint az egész
magyar nemzeti vagyon. Elgondolkodhatnánk persze azon, hogy vajon hol
voltak eközben a minden gyanú felett álló auditáló óriások, amelyeknek
talán mégis illett volna előre jelezni, hogy a Lehman Brothers üzleti
könyvei talán nincsenek egészen rendben, nem is beszélve a
hitelminősítőkről, amelyek szintén abból szerzik gigantikus
profitjukat, hogy állítólag a legfinomabb szeizmográfként
regisztrálják a piaci folyamatok legkisebb rezdüléseit is. Ám, mivel
az efféle kérdések "politikailag nem korrektek", így akinek kedves az
élete, az nem is próbálkozik feltenni őket.

Amikor az így kialakuló láncreak-ció hihetetlen gyorsasággal futott
végig a globális pénzhatalmi rendszeren, nagyon különös, mondhatni
bizarr fordulat következett be. A globális hatalmi struktúra drámai és
teátrális módon megfenyegette az általa az előző évtizedekben
lényegében már halálra ítélt államot: ha nem nyújt azonnali és
jelentős segítséget a "bajba jutott" pénzvilágnak, akkor ezzel a
világrendszer összeomlását provokálja ki. Ekkora arcátlanság láttán
Joseph Stiglitz, a Nobel-díjas amerikai közgazdász, aki ugyan a
Világbank vezető közgazdásza, majd alelnöke is volt, szellemesen
jegyezte meg: "Ügyes! A profitot magánosítjuk, ám a veszteséget
>>államosítjuk<
Vagyis a világ pénzhatalmi rendszere eddig fosztogatta a világ
"jelenét", majd miután a kifosztottak fizetésképtelensége miatt
akadozott a profitnyerő gépezet, akkor az állam újraelosztó
masinériáján keresztül elkezdi katasztrofálisan megterhelni a
kifosztottak hosszú távú jövőjét is. Merthogy a történet lényege éppen
ez! Kellett valamilyen drámai hivatkozási alapot találni ahhoz, hogy a
kifosztás újabb szivattyúit beindíthassa.

Miközben az euró bevezethetőségének és működtetésének bázisát jelentő
kritériumrendszer előírja, hogy az államháztartás deficitje nem lehet
több a GDP három százalékánál, az államadósság pedig nem haladhatja
meg a GDP hatvan százalékát, most egyszerre csak szertefoszlottak ezek
a komolykodva előadott hókuszpókuszok, és "a határ a csillagos ég".
Azért tudniillik, mert ha az állam (ami egyébként "mi vagyunk",
adófizető állampolgárok!) a globális pénzhatalmi rendszert tömi tele
dollár-ezermilliárdokkal, az természetesen szép és nemes cél, így az
ebből következő deficit "jó deficit". Ahogy "jó deficit" volt az is,
amikor a "bankkonszolidáció" nevű folyamat keretében a kilencvenes
évek elején-közepén mai áron mintegy háromezermilliárd forint "nemzeti
ajándékot" adtunk a bankjainkat privatizáló globális pénzhatalmi
hálózatoknak azért, hogy legyenek oly kegyesek, és vonják ellenőrzésük
alá a nemzet pénzrendszerét.

Erről mondta azt egy Rothschild, hogy "ha kezemben tartom egy ország
pénzrendszerét, nem érdekel, hogy ki adja a kormányt, abban az
országban úgyis az történik, amit én akarok". Így aztán most például
Franciaországban a költségvetési deficit kilenc százalék, az
államadósság pedig két éven belül száz százalék fölött lesz, a
megengedhető három százalék és hatvan százalék helyett. És a két
liberális angolszász hatalom, az Egyesült Államok és az Egyesült
Királyság, noha eddig mindig éppen a szigorú költségvetési politika
legfőbb szorgalmazója volt, most a folyó deficitjüket 14, illetve 17
százalék fölé engedte emelkedni, ami, lássuk be, elég drámai
fejlemény.

Vagyis a globális véleményhatalom csak addig, úgy és akkor tart
fontosnak valamit, mint például a szigorú költségvetési kritériumok
betartása, ameddig, ahogy és amikor a közvetlen uralomgyakorlását az
segíti elő. Ám fesztelenül kezdi követelni az ellenkezőjét, cinikusan
meg is indokolva ennek szükségességét, ha stratégiai érdekei ezt
kívánják. A felfoghatatlan intenzitású állami eladósodás (eladósítás!)
azonban éppen az így most már többszörösen kifosztott társadalmi
csoportokat terheli, hiszen az emiatt egy-két éven belül
menetrendszerűen megérkező drasztikus megszorítások természetesen az ő
életterüket szűkítik katasztrofálisan. A múlt évben tudatosan kreált
"álság" így olyan súlyosságú valóságos válsághoz vezethet egy
évtizeden belül, amelyből már nem lesz menekvés a világot "üzemeltető"
pénzoligarchiának.

Satuba került a világ.

Bogár László

--------------------------------------------------------------------------------

(szeretetimádó)


Bogár László előadásai

http://video.google.com/videoplay?docid=-8577885520549178516&hl=en#

 

Ma a világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona nagyobb, mint a legszegényebb fejlődő országok hatszáz millió lakósának összes évi jövedelme. Vagy: a világ kétszáz leggazdagabb emberének az együttes vagyona ezermilliárd dollár, ugyanakkor a napi egy dollárból élők száma 1,3 milliárd. És miközben egyesek sokmilliárd dollárt forgatnak a tőzsdéken és képesek arra, hogy egy ország gazdasági stabilitását megingassák, addig harminchatezer gyerek hal meg naponta éhínség miatt… Ez lenne az Új Világ rend? Néhány pénzember uralma az egész világ felett? Ha valóban épülőben van egy új világ, akkor az csupán a véletlen műve? Vagy igazuk lehet az összeesküvés elméleteknek, amelyek közös lényege szerint létezik egy szorosan együttműködő csoport, amely a világuralom elnyerése érdekében tevékenykedik, és e titokban dolgozó csoportok képesek nemzeteket, birodalmakat elsöpörni, háborúkat, forradalmak!
  at kirobbantani?
Ha valóban épül az Új Világrend, akkor nekünk mi a szerepünk benn? Áldozatai vagyunk vagy bűnösök? Vagy éppen az a küldetésünk, hogy visszahozzuk az aranykor szemléletét?

 

 Horthyról tárgyilagosan:

 

Van vita?
 
Mert ami igaz, az igaz1[Toth Viktor] ??
 
 
Datum: Montag, 13. Dezember, 2010 19:33 Uhr
 
SZÁMVETÉS-egy tanulságos összeállítás Horthy
17 évéről

Tizenhét év.

Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik
nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a
törok berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel,
mint máskor:
az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig
eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott -
hatalmas csapások sora után - végre újból egy
független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk,
merényletek környékeztek bennünket,
nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink
acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel
növekedett.
Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról
csaknem a duplájára:
13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.

Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor
meglévő 187 mellé, s bennük
megkétszereződött az orvosok száma.

2628 km . elsőrendű országutat építettünk,
vasútvonalaink hossza 8671
km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk -
magyar találmány alapján.
Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!

Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a
világtengerekkel.

Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt
el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.

Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó
szociális ellátórendszert,
biztonságos működéshez szükséges vagyonnal
látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.
Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú
cukorbetegek.

Budapest(gyógy)fürdővárossá vált.
Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak
a Dunakanyarban, a Soroksári
Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és
a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást.
A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak)
vasúti, üdülési,biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel
honoráltuk áldozatos munkáját.

Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának
megteremtése is járult.


Politikai téren önállóságra törekedtünk.

Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését,
megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat
másfél évtizeddel
megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán
ideiglenesen bevezetett
numerus clausust.

Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút
elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és
Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes
korszakról szól az írás.


Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott
enciklopédiafélékből szemelgettem őket,
legfőképp az 1982-ben megjelent
Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó).

A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk
közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően
pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk
hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam
saját jegyzetanyagomat is.

Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné,
született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi
iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult.
Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg,
Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány
diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-
ötödét kapja ennek a nyugdíjnak.

Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén
(Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből
Angyalföldön dolgoztam évekig,  tanultam szakmát.
S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól,
hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt
(Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban
ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba
-s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman
szolgálják a dél-amerikai közlekedést.
Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár
kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a
kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári
sportpályán - tehette, mert a feleségének nem
kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! -
a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról!


Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e
kornak..Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak,
az ínség- akciók, a tehetségmentő szolgálatok.....
Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük:
ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy
Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-
fasizmussal? Mindenekelőtt
szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti
szocializmus nem volt!
(Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új
politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus,
hanem 60 évig nemzetellenes szocializmus dühöngött).

Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a
médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből
mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban!
És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle
terrorrendszer a lakosságot.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett
demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század
elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy
más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!

A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok
korlátozása akkor nemzetet mentett.
Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer
küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a
törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára,
mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel!
A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint
tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.

(És még valami, mikor lemondatták,  a Horthy család birtoka
ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá

választották )


Csak azt kérem: adjátok tovább!

Arpad Cziko